Már 2.5 éve tervezem, hogy ismét megkérem kedvesem kezét, de ezúttal nem olyan egyszerűen és egy szimpla sorozat gyártott gyűrűvel mint tanuló korunkban, hanem kicsit emlékezetesebb módon.
Így aztán hosszan gondolkodtam és terveztem, majd egészen végletekig finomítottam azt az ékszert amit neki álmodtam, és tudtam, hogy képviseli az ízlését, az ékszerészetben képviselt erősségeinket (személyes jellemzők kiváló minőség és térbeli formatervezés).
Az átadás is különleges volt, egy aktív vulkán kráterének penge éles peremén, a felkelő nap fényében sikerült végre meglepetést okoznom életem párjának.
Igent mondott !!!

Az utazást fotós túrának szerveztem. Lett is sok jó kép. Álljon itt néhány.


















Barangolás a pipacsban

Minden évben kutatom a pipacsmezőket, amit nem is olyan könnyű találni. Ráadásul minden évben máshol van. Random. Most végre sikerült egy nagy kiterjedésűt találni Kesztölcnél. Mikor sikerült úgy szervezni az időt és a családot és végre elindulhattunk, akkor vettük észre, hogy a kikanyarodva a háztól, a szomszéd domb is egy összefüggő piros mező. Így mégiscsak kihagytuk Kesztölcöt.







Sivatagi fotózás... már nagyon rég dédelgetett álmom.

2013 decemberében sikerült ismét első díjat nyerni Dubaiban egy akvamarinnal és gyémántokkal díszített fehér arany hajtűvel, melynek alapja ébenfa.
 Erről bővebben a honlapunkon (www.splendorjewel.com) lehet olvasni ITT.
 Az esemény kapcsán már jó előre készültem arra, hogy ismét esélyem nyílik pár kivételes fénykép elkészítésére.
 A díjátadón is nagyon sok képet csináltam, illetve videó felvételt is, ami még mindig nem tudott elkészülni egészen, mert a szervezők eltörték a versenytárgyat, és még nem készült újra.
 Viszont alkalmunk volt Helenáékkal találkozni Abu-Dhabiban, és velük együtt kimentünk a Mikulás alkalmából tartott sivatagi piknikre.
 A naplemete előtt érkeztünk egy kicsivel, így kapkodva siettünk abba az irányba, ahol a dekoratív dűnéket sejtettük.
 Sajnos minden felé quadosok játszadoztak, és az utolsó sugarakat vadásztuk, de ennek ellenére is sikerült pár jó kép...
 ... és talán kivételes is.
 Nem nagyon volt idő másik estélyi ruhát kipróbálni, de ez is elég dekoratívan érvényesült.
 A naplemente beköszöntével a kültéri műtermi jellegű vakuzással is megpróbálkoztam.
 Nem igazán örültem, hogy a vaku kioldó nem akart működni. Helyben majdnem a homokba tapostam azt a sz@rt. Éveket várok az eseményre, mindent ellenőrzök, és a megfelelő pillanatban nem működik.
 Aztán valahogyan mégiscsak magára talált, és néhány esetben elvillant.
 Közben lement a nap, és vége lett a fotózásnak is.
 Az este fennmaradó részét Helenáékkal, grillezéssel és beszélgetéssel töltöttük.
 Éjjel aztán haza indultunk. Sokan a sivatagban aludtak, de Helena és Viktor gyermekei miatt mi nem tettünk így. A vak-sötétben vissza botorkáltunk a parkolónak jelölt részhez, és onnan "haza".
 Dubaiban már másodszorra sikerült első díjat nyerni alkotásainkkal. Szívesen jövök minden esetben, de a csillogás és díj mellett minden esetben ott van bennem a zsongás és remény, hogy valami újabb kivételes lehetőséget tudok megragadni, és szép fotó formájában konzerválni.

Gee és Elaine babavárós képei...

Szép őszi színekkel keretezte a természet a fotózást, amin Pedro - pocaklakó születését megelőző gyarapodását, és a szülők várakozásának jó hangulatát dokumentáltuk.
 Elaine pocakja szépen gömbölyödik, ahogyan férjé is, de ő nem ilyen ügyes benne.
 A fotózás folyamatos bolondozással volt teli, így nincs egy komoly kép sem az eredményben.
 De szerintem ez pont így jó !


Vácrátóti séta...

Tavaly is sétáltunk a Csörgő család társaságában a nyár utolsó meleg napján a gyerekekkel, és mivel mindenki hozta a fényképezőjét, sikerült pár szokatlan, jó fotós is, amit talán soha nem készítettünk volna el, ha csak úgy, magunkban vagyunk.
 
Talán ez volt az oka annak, hogy idén ismét szerettünk volna hasonló képeket, és hasonló közös sétát.
A Vácrátóti Arborétum eszményi helynek bizonyult a fotózást kedvelők számára, bár mi már lecsúsztunk a napsütéses augusztus végi időjárásról.
A gyerekeket ez nem zavarta, fel voltak öltöztetve, örömmel rúgták és építették az avart, és amiért elég jól elvoltak egymással, sikerült kicsit fényképeznünk is.
   Tavak, érdekes növények, mesterséges romok, rétek, vízimalom, és számos további tette a környezetet izgalmas fotós helyszínné, de őszintén szólva, nem sikerült a felét sem bejárnunk.
Így is lelkesen kattogtattunk, és a hideg időben épp elég volt a modelljeinknek az átöltözgetés és fagyoskodás. Így is hálás vagyok a feleségeknek a bolond hobbink kiszolgálásáért, és a saját korlátaik átlépéséért.
Köszönet Gábornak és Zsuzsinak az együttműködésért, és a közös képekért rólunk, amelyekből egyébként mindig nagy hiányunk van.