Sivatagi fotózás... már nagyon rég dédelgetett álmom.

2013 decemberében sikerült ismét első díjat nyerni Dubaiban egy akvamarinnal és gyémántokkal díszített fehér arany hajtűvel, melynek alapja ébenfa.
 Erről bővebben a honlapunkon (www.splendorjewel.com) lehet olvasni ITT.
 Az esemény kapcsán már jó előre készültem arra, hogy ismét esélyem nyílik pár kivételes fénykép elkészítésére.
 A díjátadón is nagyon sok képet csináltam, illetve videó felvételt is, ami még mindig nem tudott elkészülni egészen, mert a szervezők eltörték a versenytárgyat, és még nem készült újra.
 Viszont alkalmunk volt Helenáékkal találkozni Abu-Dhabiban, és velük együtt kimentünk a Mikulás alkalmából tartott sivatagi piknikre.
 A naplemete előtt érkeztünk egy kicsivel, így kapkodva siettünk abba az irányba, ahol a dekoratív dűnéket sejtettük.
 Sajnos minden felé quadosok játszadoztak, és az utolsó sugarakat vadásztuk, de ennek ellenére is sikerült pár jó kép...
 ... és talán kivételes is.
 Nem nagyon volt idő másik estélyi ruhát kipróbálni, de ez is elég dekoratívan érvényesült.
 A naplemente beköszöntével a kültéri műtermi jellegű vakuzással is megpróbálkoztam.
 Nem igazán örültem, hogy a vaku kioldó nem akart működni. Helyben majdnem a homokba tapostam azt a sz@rt. Éveket várok az eseményre, mindent ellenőrzök, és a megfelelő pillanatban nem működik.
 Aztán valahogyan mégiscsak magára talált, és néhány esetben elvillant.
 Közben lement a nap, és vége lett a fotózásnak is.
 Az este fennmaradó részét Helenáékkal, grillezéssel és beszélgetéssel töltöttük.
 Éjjel aztán haza indultunk. Sokan a sivatagban aludtak, de Helena és Viktor gyermekei miatt mi nem tettünk így. A vak-sötétben vissza botorkáltunk a parkolónak jelölt részhez, és onnan "haza".
 Dubaiban már másodszorra sikerült első díjat nyerni alkotásainkkal. Szívesen jövök minden esetben, de a csillogás és díj mellett minden esetben ott van bennem a zsongás és remény, hogy valami újabb kivételes lehetőséget tudok megragadni, és szép fotó formájában konzerválni.

Gee és Elaine babavárós képei...

Szép őszi színekkel keretezte a természet a fotózást, amin Pedro - pocaklakó születését megelőző gyarapodását, és a szülők várakozásának jó hangulatát dokumentáltuk.
 Elaine pocakja szépen gömbölyödik, ahogyan férjé is, de ő nem ilyen ügyes benne.
 A fotózás folyamatos bolondozással volt teli, így nincs egy komoly kép sem az eredményben.
 De szerintem ez pont így jó !


Vácrátóti séta...

Tavaly is sétáltunk a Csörgő család társaságában a nyár utolsó meleg napján a gyerekekkel, és mivel mindenki hozta a fényképezőjét, sikerült pár szokatlan, jó fotós is, amit talán soha nem készítettünk volna el, ha csak úgy, magunkban vagyunk.
 
Talán ez volt az oka annak, hogy idén ismét szerettünk volna hasonló képeket, és hasonló közös sétát.
A Vácrátóti Arborétum eszményi helynek bizonyult a fotózást kedvelők számára, bár mi már lecsúsztunk a napsütéses augusztus végi időjárásról.
A gyerekeket ez nem zavarta, fel voltak öltöztetve, örömmel rúgták és építették az avart, és amiért elég jól elvoltak egymással, sikerült kicsit fényképeznünk is.
   Tavak, érdekes növények, mesterséges romok, rétek, vízimalom, és számos további tette a környezetet izgalmas fotós helyszínné, de őszintén szólva, nem sikerült a felét sem bejárnunk.
Így is lelkesen kattogtattunk, és a hideg időben épp elég volt a modelljeinknek az átöltözgetés és fagyoskodás. Így is hálás vagyok a feleségeknek a bolond hobbink kiszolgálásáért, és a saját korlátaik átlépéséért.
Köszönet Gábornak és Zsuzsinak az együttműködésért, és a közös képekért rólunk, amelyekből egyébként mindig nagy hiányunk van.

Zsani és Edu esküvője...

Ritkán fotózom esküvőt. Elég válogatós vagyok, és nem minden ember inspirál. Számomra a fotózás egy örömteli, szórakoztató időtöltés, egy kissé túlzásba vitt hobbi, de a szépség függésem egyik levezetése.
 Az esküvő téma favágás fotós szempontból. Nagyon sok kép készítése, minden pillanatban ott lenni a megfelelő pillanatban, majd a napokon, éjszakákon átívelő munka hegyek, hogy minden kép kiadható minőségű, és különleges lehessen.
 Szóval nem vagyok egy esküvői fotós, de így, Zsani és Edu kedves, és szép emberek, akik inspirálóan hatnak rám, és igent mondtam a felkérésükre, főleg, hogy konkrétan engem szerettek volna, ami nyilván hízelgő.
 Ugyanakkor annak ellenére, hogy nem szoktam esküvőket vállalni, néha jó kipróbálni magam egy-egy olyan fotós témában, amiben nincs rendszeres aktivitásom.
 Szerintem már fotóztam vagy 10 esküvőn, szóval nem ez volt az első, de minden alkalommal azok a képek sikerültek a legjobban, amikor volt módunk bejárni a környéket, és előre kitalálni, hogy milyen képekkel készülünk.
 Most is így volt ez, és már előre tudtuk, hogy milyen eszközökkel, és milyen kiegészítőkkel készüljünk.
 A házaspár nagyon lelkes, odaadó és áldozatkész volt annak ellenére, hogy a násznép valahol roppantul sürgette a visszatérésüket, és hiányolták őket.
 Élveztem a fotózást. Egy esküvői fotózás habját, a kréméjét kaptam. Nem kellett minden családtaggal, egész este fotózni, csak a kreatív részt kérték, ami maga az öröm egy ilyen eseményen a fotós szemszögéből.
 Élveztem, és ez annak is betudható, hogy nem fotózok unalomig esküvőket. Valószínű az esküvői fotósok annyira beleunnak az ismétlődő, hasonló eseményekbe, hogy azért nem lelkesek, és a képeken ez meg is látszik. Tisztelet persze a kivételnek, mert ismerek talán 1 vagy 2 olyan fotóst, aki meg tudott maradni kicsit művésznek és alkotónak az iparos munka mellett.
 A házaspár tehát élményt adott nekem ezzel a fotózással. Nagyon jól éreztem magam, és szerintem elég érdekes képeket sikerült a kapkodás ellenére összehozni.
 Köszönöm nekik, és köszönöm azoknak, akik ajánlottak. Jó volt.


Provance...

Talán nem kellene ide postolni a nyári nyaralás képeit, hanem inkább a családi naplóba, de szerintem vizuálisan élmény látni ezeket a képeket, szóval helyük van egy fotós blogon is.
 A képek tehát Francia országban készültek, ahol a családdal, a gyerekekkel töltöttünk pár hetet a méltán híres környéken, mely tele van festői tájakkal.
 És persze a gyerekekkel számos élmény is ért, ami nem a természet szépségéről szólt, hanem a különleges tapasztalásokról.